Egy főállású munkatársunk van és 15-20 önkéntesünk, akik kisebb-nagyobb rendszerességgel segítik a Tanoda életét. Az online oktatás idején 17-19 gyerek volt a Tanodában, akik itt tudtak kapcsolódni az elektronikus oktatáshoz.

Van egy esti-tagozatunk is, ahol felnőtteket tanítunk írni-olvasni, ill. a nyolc-osztály elvégzéséhez nyújtunk segítséget. (a 2020-21-es tanévben 12 fővel működött)

Ez az országban az egyetlen olyan tanoda, ami teljesen „civil”, azaz, se egyházi, se állami támogatást nem kérünk, kizárólag magánadományokból működünk. Ezekből az adományokból béreljük az épületet, osztunk tartós élelmiszert, uzsonnáztatjuk a gyerekeket, szervezünk Nekik programokat.

Az együtt tanulás mellett próbálunk a rendszeresen járó gyerekekkel közösséget építeni, szabadidős programokat kitalálni, innen a Tanoda Otthon elnevezés. Az önkéntesek többsége hívő ember, különféle felekezetekhez tartozunk, de a vallási hovatartozást nem firtatjuk. Azt az egyetemes értékrendet próbáljuk képviselni, ami gyógyító lehet a gyerekeknek és családoknak, mert hányattatott múltjuk és jelenük van, sok a börtönviselt családtag. Ezért is kezdtem a bemutatkozásunkat ezzel az idézettel.

Rengeteg ínséget és nyomorúságot, és rengeteg apró-cseprő csodát látunk napmintanap. Az emberi nagyszerűség és nagylelkűség példái együtt lépnek elő színfalak mögül a kicsinyességgel, előítéletekkel és a rosszindulattal karöltve. Mindezen közepette azaz igazság, amit ugyancsak Pilinszky fogalmazott meg: „Nekünk magunknak muszáj végül is a présbe kényszerülnünk Befejeznünk a mondatot.” (Címerem), látjuk a megkezdett mondatot és igyekszünk a magunk módján, ahogy tőlünk telik, befejezni azt, ítélkezés és gyanakvás nélkül, a föltétlen szeretet igényével, de annak földi megvalósulásának reménye nélkül.

(Hankovszky Béla, a Tanoda Otthon vezetője)